Városok - Cradon (Királygázló)

A város a Nuvian (Tajtékos) folyó deltájában áll, alapvetően a jobb oldali, kevésbé mocsaras területet foglalja el. Valaha, régen, szintén város állt itt, Estith, amelynek múltját, életét, és különösen a pusztulását erővel tolta a feledés ködébe a Cradont uraló papság.

Van, amiről jobb nem beszélni...

Az egykori Estith romjait elmosta az idő, belepte a mocsár; ami még a felszín közelében van belőlük, azon most a Leusys nyújtózik, Cradon szegénynegyede. Leusys bármily mocskos arcot is vett magára, századok óta tartja sikeresen a mélyben azt, amit egy város biztonságos falain belül sem a papság, se más polgárember nem szeretne látni.

Mondják, a negyed viszonylagos önállóságát épp ezen hosszú harcával nyerte el: a város vezetői szemet hunynak az önrendelkezés fölött cserébe azért, hogy Leusys  - legyen olyan, amilyen de – sikeresen lezárja Estith torkát. A város vezetésének még egy indokból előnyös mindez: a saját mocskáért sem ő felel, ha van bárki más, akire ez ráterhelhető...

Konaras felől érkezve, ott, ahol a Nuvian három ágra szakad, egy különlegesen megépített híd-monstrum zárja el mind a hajóutat, mind a szárazföldi átkelést. A hídon és környékén lakozik Cradon nem túl nagy létszámú szárazföldi katonaságának jó része: a város alapvetően az önvédelemre, és annak is a vízen végrehajtandó változatára, azaz a hadiflottára rendezkedett be.

Ha valaki átér a hídon, választhat: jobbra kanyarodik, a kereskedő- és iparosnegyed, majd a Leusys felé, vagy egyenesen tovább halad, a jól őrzött úton a gazdagok negyede felé. Az előbbi, a kereskedő- és iparosnegyed a munka és az üzlet hona: érezteti még erejét a törvény, bár nem úgy, mint a tengerparton. Városőrség ritkán, és általában konkrét céllal lép ebbe a negyedbe, de ez még nem jelenti azt, hogy a törvénytelenség és a bűnözés lenne errefelé az úr: a rendet legtöbbször a gazdag kalmárok által finanszírozott magán-milíciák tartják fenn. Természetesen, a gazdáik felfogásának megfelelően - amit a tengerpart papjai el is tűrnek, amíg a kalmárok nem mennek szembe feltűnően az általuk képviselt eszmékkel, és rendben befizetik az adót. Ez a negyed rendezett, viszonylag tiszta, polgárai az egyszerűtől a gazdagig terjednek - bár az utóbbiak gyakran már nem laknak itt, beköltöztek a tengerparti sáv palotáinak egyikébe. Ha valaki törvényes, egyszerű úton szeretne megélhetéshez jutni, úgy itt szinte biztosan talál munkát magának - ezt Cradonban az iparosnegyeden kívül csak a halpiacról lehet elmondani még.

Sokan, sokszor vitatkoztak már azon, hogy pontosan hol is kezdődik Cradon elit negyede? A Ruale csatornán átlépve, ahol a főút mentén az elfek negyede, mellette a módosabb, de még nem igazán gazdag polgárok házai sorakoznak? Vagy még beljebb, a Jadana csatornán túl, ahol az Aréna impozáns tömege fogadja a városrészbe érkezőket? A Ruale és a Jadana között élők szeretik azt hirdetni, hogy már ők is az Elit negyed lakói - kivéve az elfeket, akik nem sokat adnak ezekre a hívságokra - de ahogy az utazó végighalad a városkapu hídjától az Arénáig a főúton, majd jobbra kanyarodik, a Holdhíd és a paloták negyede felé, hamar rájön, hogy még mindig mekkora óriási különbség van a két csatorna köze, és a közvetlenül a tengerparton húzódó épületek és lakóik között.

A Nagykönyvtár és a körülötte húzódó kalmárlapoták, a gondosan rendbentartott utak, pazar szökőkutak és kecses lámpások, az egész környék a gazdagságról és a pompa szeretetéről árulkodik. A város fürdője sem egyszerű közfördő, arra ott van a szegényebbeknek a Nuvian: a Gyöngyhab a kényes ízlésű és kellően vaskos pénztárcájú vendégek számára épült.

A tengerparti sáv a pénz, az égi erők adta mágikus hatalom, és a politika bűvöletében él. A város urai, Denso, a Vizek Urának papjai, az ő mágikus hatalmuk adja a város és a kereskedőflotta védelmének alapját. Denso, mint istenség, törvényes [rendtisztelő] - semleges jellemű; papja bárki lehet, aki nem gonosz, azaz, amíg rá nem bizonyosodik valamely gonosz cselekedet, amit ő maga követett el. Ilyen esetben a vétkesre szigorú büntetés, és az egyházból való kiátkozás vár. Hozzá kell tenni, hogy míg Denso papjai maguk nem követhetnek el gonoszságokat, addig - semleges jellemük nyomán - abba nem feltétlen kell beavatkozniuk, ha más tesz ilyesmit. Még akkor sem, ha esetleg az ő felbujtásukra tette az a más személy a gonoszságot... Éppen ezért, Denso papjai mesterei a szóforgatásnak, és annak, hogy úgy adjanak a céljaiknak megfelelő utasításokat, hogy az ne sértse a vallásuk elveit - így a mágikus hatalmukat se.

A papság egy része nem foglalkozik a politikával, a hit, a szellemi élet, a nyáj terelgetése felé fordul. Ők főképp az elf fajú papok, illetve az elfek között, vagy közelében nevelkedett, vagy élő más fajúak. Az ő számukra Denso tisztelete a Természet egy megnyilvánulásának tiszteletét jelenti, őszinte áhítatot és felelősségteljes szolgálatot. Az ilyen felfogású papok fő szentélye a Folyó Temploma, a Jadana és a Holdhíd találkozásánál kialakított kis tónál: az esketések, újszülöttek üdvözlése, búcsúszertartások, és más, áhítatos események helyszíne.

A papság másik része mélyen át-politizált, aktívan foglalkozik Cradon külviszonyaival és a belviszonyok ehhez igazításával, kapcsolatot ápol a konarasi udvarral, de állítólag időnként Amnisterrel és Illith-Atharral is. Ők azok a papok, akik kezükben tartják a közigazgatást, a haderőt, és - különösen - a flottát. De nem csak utasítani és parancsolni tudnak: az ő soraikból szállnak fedélzetre a Denso erejét a cradoni flotta segítségére hívó harcos-papok, akik ott vannak a csaták első soraiban, vívják azt a tenger szörnyei, vagy Amnister őrgrófjának jól megfizetett kalózai ellen. A papság ezen részének központja a Rakkara-öv mögött álló Tenger Temploma, ami - bár szintén felszentelt terület - sokkal kevésbé szolgál az áhítat helyéül, mint a Folyó Temploma, ellenben megtalálható benne a városi irattár, vám-központ, és katonai vezetés is; azaz, gyakorlatilag városházaként funkcionál.

Denso egyházának ezen két része érdekes egyensúlyban él egymással: bár nyilvánvalóan vannak néha vitáik, ezek a viták csak nagyon ritkán érik el a külvilágot. A város lakói felé Denso egyháza egységes, erős, az eskető pap és a konspirátor tiszteli a másik tevékenységét, és elismeri annak jelentőségét a város szempontjából. A papságot - és így a várost is - egy 5 tagú főpapi testület, a Densira irányítja: 2-2 fő a Folyó, illetve a Tenger Templomának papjai közül, és a főpap, aki felváltva kerül ki az egyik, vagy a másik templom szolgái közül - az ő hozzáállása alapjaiban szokta meghatározni Cradon külpolitikáját. A tanács egyszerű szavazat-többséggel dönt a felmerülő kérdésekben, de a főpap vétójoggal rendelkezik minden ügy felett. Jelenleg a Tenger Templomának egy papja a főpap, de hatalmát csak nemrég vette át elődjétől, aki a Folyó Temploma papja volt, és két tucat éven át állt a város élén.

Változások szele fúj a tenger felől...

A városhoz tartozik még a Nuvian bal deltája, ami annyira mocsaras, hogy a város nem települt rá, más, “praktikus” célokra használják: a szegények és közrendűek temetője található itt, a Kaliss-erdejében; illetve, a Sebes-Nuvian, a középső folyóág és a tenger találkozásánál a cradoni gályák hajtására tartott, mágikus béklyóba vert szörnyek börtöne. Ide még a legedzettebb harcosok se nagyon merészkednek magukban, különösen nem úgy, hogy nincs velük Denso egy papja: ők azok, akik istenüktől kapott mágikus hatalmuknál fogva úrrá tudnak lenni a fogoly szörnyeken, és a mocsár más, kellemetlen lakóin.

A Nuvian azon szakasza mentén, ahol még nem szakad több ágra, különösen a jobb parton haladó konarasi út és a folyó között helyezkednek el az előkelők kriptái és mauzóleumai: ez a gazdagok temetője.

A Cradonba vezető út egészen a Mantiráktól ereszkedik alá, a Testvérhantok lankáin át, aztán mérföldekkel a város előtt szürke kövek kezdik köszönteni az utazót. A halottak Cradonja. Régi szobrok, bölcsek, katonák vagy különösen gazdag kereskedők kőarcai dacolnak a tenger felől támadó, sószagú, viharos szelekkel. A városba vezető utat a helyiek egyszerűen Márványútnak vagy a Bajnokok útjának nevezik. Számukra nincsen semmi különös abban, hogy vénanyáik és azok nagyatyái állnak őrt Királygázló kapujában…
A cradoniak halottaikat csakis a folyón, az élő vízen túlra temetik – a kevésbé jómódúak nyughelye  a Sólyomerdő széle, illetve a nekropolisz legkülsőbb gyűrűje. A márványtáblák a város felé egyre gazdagabban díszítettek és hivalkodóbbak, fokozatosan eltűnnek a lekapart nevek, a viharvert ravatalozók, helyettük a hajdan volt kalmárurak és főpapok gazdagon faragott lepelruhái, kőcsipkés nyughelyei már a Vízváros jelenlegi pompáját hirdetik a maguk visszafogott, hűvös kellemével. A folyónál kisebbfajta palotákká növik ki magukat azoknak a síremlékei, akik az életükben a legkiváltságosabbak közé tartoztak.