A Művész havát írjuk, az Alapítás 1651. évében.
A tavasz már teljességgel birtokba vette a világot: virágba borultak még a Shari-Shael száraz tüskebokrai is. A lankás alföldeken zöldül a vetés, a zord vadonok komorságát is elűzi néhány hétre a rengeteg harsány-zöld hajtás. A halandók lelke is követi ilyenkor a természetet az élet vad élvezetében: ez a hónap a művészek és múzsáik hava szerte a kontinensen. Yangpoorban még nem úr a forróság, de már igen meleg van: a tavaszt és a művészet élvezetét ünneplők nem is restek levetni, ami ruhát csak az illendőség megenged.
Karakterek: 3491
Fajok lebontva
Ember: 1392
Elf: 736
Sötételf: 533
Törpe: 120
Fél-elf: 526
Gnóm: 66
Fél-ork: 118
Nemek aránya
Férfi: 1888
Nő: 1603
Kasztok aránya
Harcos: 1139
Árnyjáró: 985
Varázsló: 1014
Pap: 353
Játéktéri beírások:
53205
Fórum beírások:
28160
Fajok - sötételfek
A sötételf faj általános leírása
A sötételfek népe, ha külön fajként tekintjük őket, messze nem olyan idős, mint a törpéké vagy az elfeké. Ám ha az elfek nagyon sajátos, mára teljesen elkülönült alfajaként rendszerezzük őket, akkor elmondhatjuk, hogy az eredetük talán a legrégebbi korokig nyúlik vissza. A tisztavérű elfek családfájáról váltak le az Álomjárók bukásakor, amikor a kevés számú túlélő északra menekült. Akkorra már menthetetlenül közel kerültek a mágia és kifejezetten a boszorkánymágia világához, valamint az isteni szférákhoz. Ez a veszélyes alkuegyezség eredményezte, hogy az egyik égi hatalom végül saját népének választotta ki az Álomjárókat. Mai leszármazottaik az elszigeteltség, és új úrnőjük hatalma által már alig hasonlítanak tisztavérű, hajdanvolt testvéreikre.
Sideran egyik legkisebb lélekszámú faját alkotják. A születéskor várható élettartam és a magas halálozási ráta állandóan alacsonyan tartja a faj létszámát: a sötételfek világa kíméletlen a születés percétől fogva, örök gyanakvással átitatott, kiválasztja és lemorzsolja a gyengeséget...
Szinte bármely más fajjal képesek szaporodni, de a kevert vérű leszármazottakat nem tekintik sötételfnek, így azok szinte mindig kitaszíttatnak. Ezek a vérvonalak nagyon gyorsan beolvadnak az ember-elf dominanciájú felszíni fajok közé.
A sötételfek viszonya más emberszerzetekhez jól példázza a faj általános lelkületét: az emberek fajtája számukra közömbös. Nem tartják őket többnek eszközöknél, akik felé teljesen semleges a viszonyuk. Tereptárgyak, a világ mára szükségszerűvé lett elemei, a figyelmükre ritkán méltóak. A gnómok és az orkok a szemükben primitívek, vadak, állatok. Nem vegyülnek velük. A fél-orkok, a Thán-törpék és a városi, `korcs` elfek, az edranok azok, akikkel kifejezetten ellenséges a viszonyuk. A tisztavérű elfekkel, a minassyrianekkel és a taurënekkel akár szövetségi is lehet a kapcsolatuk: hiszen nagyon hasonló világnézettel bírnak és valahol mégis egy tőről fakadnak.
Testalkatuk hasonló az elfekéhez: az átlagos hím 5-5,5 láb (160-175 cm) magas, 155 font (65 kg) súlyú, bőre fekete vagy szürke. Szikár, nem túlzottan izmos, füle hegyes, szeme vörös. Az átlagos sötételf nőstény sokszor magasabb, de nem feltétlenül robosztusabb alkatú, bár ennél a nemnél ez is kifejezetten gyakori.
A vélekedésekkel ellentétben a sötételfek nem gonoszak, csupán kifejezetten másként élnek és gondolkodnak, mint a többi humán faj, másféle viselkedési mintázatokat sajátítanak el, melyek sokszor menthetetlenül idegennek érződnek a felszíni népek között. Csak ez, valamint éles eszük és a többségtől erősen elütő testi jellemzőik alapján még egy fajtájától elszakadt sötételfet is gyakran negatívan értékel a környezete.
Altípusok
A chedleni sötételf törzsek igazi vadászfalkák. Ezek a kolóniák kemények, szívósak, közösségeik zártak, kivétel nélkül erős matriarchátusra épülnek, harcosaik a legjobb vadászok. Erejük a harcos hímekre alapul, akik között erős dominancia és erő alapú viszonyrendszer alakul ki. Aki itt egyszer gyengeséget mutat, az halott. Mesterszintre fejlesztették a közelharc és a vadonban való túlélés művészetét, ám városi fajtársaik szemében örökké `barbárok` maradnak.
Nem körmönfontak és kifinomultak annyira, mint a városban élő rokonaik, inkább az egyenes utakat választják. A mondák arról suttognak, hogy istennőjük manifesztációja egy ilyen chedleni kolónia nagyasszonya…
(Jellemzők: alacsonyabb intellektus, átlagos mágikus képesség, magas szintű harci képzettségek, komoly vadonbeli kiképzés)
A városi (estithi) sötételfek világa más, romlottabb közeg, ahol erősen felütötte a fejét a fajt mindig is bomlasztó káosz. A Vieravin és a Shinduago örökös ellentétének fő kérdése ma is az asszimiláció, a régi hagyományok, a társadalomrend megtartása vagy elvetése. A városiak intrikusok, mágiára, méregre építenek, harcosaik a legjobb orvgyilkosok. Míg a Vieravin hagyományának követői kivétel nélkül istenasszonyuk erejét félik és hiszik, a Shinduago és az új hullám közül néhányan már a Tűz ösvényeit követik. A nemek aránya a városokban már jóval kiegyenlítettebb, itt hímek is gyakran magas rangra jutnak. A matriarchátus intézményét a Shinduago pedig egyenesen elveti.
(Jellemzők: magas intellektus, alacsonyabb állóképesség, gyors támadások, mérgek és trükkök nyílt harc helyett. Gyakran művészetet, felszíni tudományokat tanulnak.)
Istenek: átdolgozás alatt
Elérhető kasztok: harcos, árnyjáró, pap, varázsló.