Cradonban az idő tiszta, hideg, közepes erősségű széllel. Ha lenne hova hajózni, egész jól lehetne vele, de épeszű hajós ilyenkor már nem nagyon fut ki, legfeljebb, ha valami unatkozó aranyifjú sétahajózást rendel tőle a város környékére. Nap közben a hőmérséklet 4 fok körül van, éjszakánként -4 fok körül alakul. Az éjszakai fagy nem szokványos errefelé, a szegényebb negyedek lakói erősen meg is sínylik a szigorát.

A szárazföld felé befelé haladva már jó félnapnyi távolságra a várostól komoly hóviharba szalad bele a vándor. Nap közben se „melegszik” -5-6 fok fölé a hőmérséklet a viharral sújtott vidéken, éjszaka pedig -15 fokig is süllyedhet. Mindez a vad, viharos erejű széllel és a szakadó hóval súlyosbítva igencsak megnehezíti a közlekedést, még az utakon is. Látni jószerivel alig lehet, haladni csak tapogatva tud az utazó. A vadonban túlélni ilyen időkben rettentő nehéz, a tapasztalat és a fizikai erő mellett elég sok szerencsét is igényel.

Ha valami botor lélek a hóvihar viszontagságai ellenére továbbhaladna a Vihargát felé, és a szerencséje – vagy szerencsétlensége? – úgy hozná, hogy el is jutna a közelébe, ott még rosszabb körülmények közé csöppenne. A hegység híres-hírhedt mágikus viharainak egyike tombol errefelé, egy káprázat-vihar, ami az utazók ruháján, haján és bőrén túl a lelküket is megtépi. A hőmérséklet nappal se megy -30 fok fölé, éjszaka -45-ig is lesüllyedhet. Cserébe a szél gyenge, de ettől még nem lesz sokkal jobb itt tartózkodni. Éjfekete felhők csapkodnak a szirtek között, a villámok sebességével, mennydörgés és a szél üvöltése tölti be a levegőt – annak ellenére, hogy se villám nem látható, se a szél nem fúj túl erősen. Se látni, se hallani nem lehet szinte semmit.

A Vihargátban tomboló vad idő pozitív, és negatív következményekkel is jár az alföldek lakóira: sokkal kevesebb az ork és a más zöldbőrű a szirteken kívül, mert a hegyi törzsek a vackaik mélyén lapulnak javarészt.

Akik viszont idelent ragadtak, sokkal éhesebbek és dühösebbek, mint szoktak lenni.