A Kalmár havát írjuk, az Alapítás 1651. esztendejében.
Ébredezik a világ, a természet és a halandók is. A tél fagyos lehelete már csak a szárazföld belsejében érződik, de ott is jelentősen enyhül. Az év ezen részében válnak először járhatóvá a Chedlen hágói. Megindulnak a karavánok a szárazföldön, a hajósok pedig nekivághatnak az egészen távoli ismeretlen, új vizeknek is. Sideran-szerte ünnepségekkel köszöntik a tavaszt, a fényes templomi hálaadásoktól kezdve vad folyóparti táncokig sokféle képpen.
Karakterek: 3460
Fajok lebontva
Ember: 1380
Elf: 729
Sötételf: 529
Törpe: 119
Fél-elf: 521
Gnóm: 66
Fél-ork: 116
Nemek aránya
Férfi: 1870
Nő: 1590
Kasztok aránya
Harcos: 1129
Árnyjáró: 976
Varázsló: 1006
Pap: 349
Játéktéri beírások:
52475
Fórum beírások:
27904
Az évelő csúnya viharokkal köszöntött Sideranra: mind Ilith-Athart, mind Yangpoort maga alá temette a vihar, előbbit jeges hóvihar, utóbbit egy tájfun képében. Hóvihar tette járhatatlanná a Dral és a Mantirák északi lankáit is, köztük a Cradonból Konarasba vezető utat. Majd, mintha mindez még nem lett volna elég, Cradonra is lecsapott az év első vihara, komoly károkat okozva a kikötőkben és a gyengébben megépített épületekben.
Mostanra szinte mindenütt elültek a viharok, a tengerpart mentén a szél éppen olyan erős, ami a hajósok szívének kedves, de az életet sehol nem akadályozza. A Dral lankáin keresztül vezető út még kissé nehezen járható a sok hó miatt, bár a tapasztalt utazók megjegyzik, hogy ennél több hó se akadályozza Ilith-Athar kalmárait, hogy elérjék Alqualondë-t, a minassyrian elfek városát, illetve mostanra már Yangpoort is. Lám minden csak nézőpont, és tapasztalat kérdése…
A hegyek hágói továbbra is járhatatlanok, és azok is maradnak a tavasz erősebben melegedő napjaiig. De a Yangpoor-Amnister-Cradon vonalon újra zavartalan a hajózás, amibe a Folyóköz elfjei is bekapcsolódnak az Assend torkolatánál. Az áruk áramlása lassú ugyan, de aki elég türelmes – és elég pénze van – hozzá fog tudni jutni ahhoz, amit kíván.
Egészen a következő viharokig…
Az a hír kelt szárnyra ma reggel a piacon, hogy majd száz év után a kimérás kapu újra megnyílik a királygázlóiak előtt.
Eruarban régen nagy tudású magitorok őrizték és tanították a jóravaló népeknek a magasmágiát, az ezer titkot rejtő, félig elevennek suttogott elf udvarház előkertjében mindenféle szerzetet nyílt szívvel és vendégbarátsággal láttak ezek a tiszta lelkű, bölcs halhatatlanok. Itt segítettek helyes útra sok tanulni vágyó mágust, aki elakadt a rengeteg tan között, megmutatták a meditáció jó módját a papoknak, meséltek régi korokról, az istenekről, mágiát szőttek kardokba, porokba, óvó varázst fontak talizmánok köré.
Ennek vége szakadt hosszú-hosszú évekre. Egy ideje viszont a nagy ház falain újra repkény zöldell, többen is állítják, a kiméra fészke már nem néptelen.
Hazatértek.
Bár pletykálják azt is, hogy a nagy tudású, vén magitor, aki az embernépek felé a tanítás ügyét leginkább pártfogolta meghalt. Gyermekeiről pedig főleg mindenféle hír járja. Emberekkel nem beszélnek, de páncéljaikkal igen, elrejtik az arcukat, hogy halandó szem ne lássa őket, a városi elfek közt is gőgösen járnak déli gúnyákban, és fél-elfek vérét áldozzák a ház pincéiben tényleg ott raboskodó háromfejű szent szörnyetegnek, amelytől mágikus erejüket nyerik. Egy másik piaci kofa pedig megesküdött, hogy ezek is pont olyan jóravaló szerzetek, mint atyáik voltak.
Lelke rajta mindenkinek, mit is hisz.
Viszont arról bárki meggyőződhet, aki elmegy Eruarba, hogy a kimérás kapu csakugyan nincsen zárva.
Fogadni is fogják azt, aki a varázslat rejtelmeiről kérdezni kíván - ha tudja a módját a helyes kérdezésnek.
Adele Laniman főtisztelendő anya Densirré választásával újra öt tagúra bővült a Densira, visszaállt a régi rend, amit városunk főpapjának tragikus, hirtelen halála tört meg. A negyvenes évei közepén járó ember nő jól ismert azok között, akik szorgosan látogatják a Folyó templomát, kissé már őszülő, gesztenyeszín haját, meleg-barna tekintetét sokszor láthatták ott felbukkanni. És láthatják is még, hiszen a főtisztelendő anya továbbra is a Folyó templomában fogja szolgálni Denso urunkat, csupán az evilági kötelességei fogják a Tenger templomába szólítani. A tudós papnő eddig nem folyt bele komolyabban a városok közi politikába, így egyelőre nem lehet tudni, hogy érkeztével milyen irányba is fordulnak az erőviszonyok a Densirán belül.
Azt viszont bizton lehet tudni, hogy az immáron újra öt tagú főpapi testület ezzel alkalmassá vált az új főpap megválasztására. Laniman főtisztelendő anya, ahogyan Cogglefiz főtisztelendő atya is, nem választható főpapnak, mivel még csak rövid ideje töltik be a hivatalukat. Az új főpap Maldibaran főtisztelendő atya, Nadruin főapát, vagy Silass főtisztelendő anya hármasából fog kikerülni.
A Densira működési rendje is visszaállt a régi metódusra ezzel, a térkapuk idejét végképp lezártnak nyilvánították a szentéletűek. A Tenger templomában is megmérettetik az oda forduló hite és elkötelezettsége a Vizek Ura felé: a hívő lélek előtt könnyebben nyílik majd az ajtó, és értőbb fülekre lelhet azon ajak, amelyik gyakran rebeg imát a Folyó templomában Denso urunkhoz. A Densira szentéletű tagjaihoz pedig csak és kizárólag az Egyház papjai, vagy a kíséretükben levő személyek kapnak bebocsáttatást, városi jelentőségű, komoly ügyekben. A polgárok apró-cseprő ügyeire a Tenger temploma hivatalnokai fognak ügyelni.
Karavánok jelentései alapján a majd fél éve először feltűnt - majd akkor meg is ölt - fenevadhoz hasonló fekete bundájú, a varázslatoknak ellenálló farkasok kísérik az ork fosztogatókat. Emellett szemtanúk szerint a farkasokat egy ork sámán irányítja, ki azonban a közvetlen harcokban nem vesz részt. Amint meg tudták figyelni a túlélők, a farkasokat elméjével irányítja a sámán, ki jó kétszáz és öt öl távolságból figyeli az eseményeket és irányítja a farkasokat néhány ork testőr biztos védelmében.
Az események ilyetén való változása miatt a város vezetése pénzdíj ellenében zsoldosokat fogad fel a farkasok megölése, és a farkasokat irányító sámán élve elfogása, és kihallgatásra biztonságosan a városba szállítása céljából.
Nemrégiben a Smaragd Ház kapui feltárultak, hogy hangos kis csapatot szabadítsanak Cradon város utcáira és tereire.A lelkes és nagy hangú gyerekeket kísérők között akadt ugyan képzett harcos és a város talán legtehetségesebb mágusa is, feladatuk mégsem veszélyes kaland,csupán a Smaragdlevél fogadó,és a Zöld Patkány kocsma népszerűsítése volt. Bejárva a várost a gyermekek kiáltozása és varástrükkjei mellé alkalmanként a fogadót és a kocsmát bemutató rendkvül élethű illúzió is társult,néha egy-egy kés is felröppent a levegőbe zsonglőrmutatvány keretében. Cradon polgárai közül mindazok észlelhették ezt a felvonulást, akik nem maradtak otthonaikban valami oknál fogva,de talán még ők is hallhatták,hogy Cradonban minden jó hely zöld.
A Smaragdlevelet és a Zöld Patkányt lelkesen népszerűsítő csapatnak hála többek érdeklődését is felkeltette a nemrégiben megszervezett dalnokverseny. A vendégek alkalmi kedvezményeket élvezhettek, miközben szebbnél szebb dalokat hallgathattak meg. A szoros versenyt követően kör- és társastánccal ünnepelték a győztest, aki a Szerencse szerint Durion Tristan du Monde lehetett.