Mágia a világban

~ részlet a yangpoori magasiskola egyik mesterétől ~

Noha a mágia igen sokféle formában nyilvánulhat meg, ha rendszerezni kívánjuk a Magas Tudományok ezen ágazatait, akkor vizsgálódásunk eredményeképp két fő típust fogunk találni. Az egyik a közvetett, avagy szakrális eredetű mágiák csoportja, míg a másik egy sokkal individualisztikusabb irányzat, a közvetlen mágiák főcsoportja, mely nem a hitből és a hit által leképezhető sajátos közösségi jellegből ered, hanem az egyénben, az elme puszta hatalmában gyökerezik. Mindkettő a humán természet páratlan tanulékonyságán, befogadókészségén és plasztikus mivoltán alapul, ám a különbség alapvető. A pap hatalma valójában nem a sajátja, hanem az istenségé, melynek erejét ő csak közvetíti, míg a varázsló maga az a személy, akinek kezében ezek az (általában sokkal korlátozottabb) energiák összpontosulnak.

Több más felosztás is létezik persze, megkülönböztethetnénk úgynevezett magas mágiát és tapasztalati mágiát, a továbbiakban mégis a papi mágiát és a varázslói mágiát kezelném a két legfontosabb rendszerező kategóriaként.

A papi mágia mélyen a felsőbb hatalmakba vetett hiten alapul, a patrónusistenség ruházza fel híveit hatalmának töredékeivel, sokszor azokban az esetekben is, amikor az adott mágiahasználó nevesítve nem is képes beszámolni hitről, vallásosságról, csupán vezérlő elvekről, célokról, melyek az életvitelét mégis határozottan irányba állíthatják. A természetszellemekbe vetett misztikus hiten alapuló hatalom, a sámánok mágiái mind ide sorolhatóak. Ezek a mágiaformák általában erősen kötődnek a természethez, az elemekhez, a közösség szolgálatában állnak, látványos gyógyulásokat eredményeznek.

A varázslói mágia ezzel szemben egy sokkal önzőbb felhasználása a szellem, a tudás hatalmának. Minden esetben ez, az utóbbi a nehezebbik út. A tanulás és a fejlődés önerőből, isteni patrónus nélkül hosszú és fáradtságos, az előrehaladás még kevésbé látványos mint a papoknál, a mágus sokszor évekig nem ér el komoly áttöréseket. Viszont az elme sokszínűsége páratlanul sok lehetőséget tárhat fel végül előttünk...

***

A mágiahasználó  természete, azaz a karaktered jelleme sokszor döntő abban, melyik utat érdemes választanod, ha már valamiféle mágust szeretnél játszani. Patrónusistensége és jelleme szerint is lehet igen nagy különbség két pap, hát még két varázsló között.

Avad-Ilad`ar, az Éj Nagyasszonya néhány papnőjéről például kifejezetten ismeretes, hogy az áldásuk könnyen átokra fordítható, Xalion papjai pedig a mendemondák szerint nem is képesek gyógyításra...

A papi varázslatok általában az égi hatalmakkal, a természettel, és a környező humán társadalmakkal való kapcsolattartást, az ezekkel való manipulálást célozzák. A papoknak kevés, és nem túl erős támadó jellegű varázslatuk van; cserébe csak a papok képesek mágikusan gyógyítani, azaz, ők tudják a leggyorsabban és legnagyobb mértékben visszaadni az elveszett életerőt. A mágusok varázslatai ‘tudományosabbak’, kevésbé célozzák a közösségi funkciókat, viszont komoly erejű támadásokra és más lények életébe történő súlyos beavatkozásra is alkalmasak, különösen, a magas szintűek.

Egy pap technikailag szintenként 3, egy varázsló 5 varázslatot kaphat, melyek játéktéri alkalmazása hozzájárulhat a mágiaszintje fejlődéséhez. Ez nem jelenti azt, hogy mindet meg kell tanulnia a karakterednek: a listát igyekeztünk változatosan összeállítani, hogy mindenki találhasson a koncepciójához illőt: illúzionista, gyógyító, boszorkány ugyanúgy megalkotható, ha csak specializált, jellegzetes varázslatokat tanulsz.

A mágiarendszer valóban lehetővé teszi bizonyos mágiák esetében a varázslatok `megfordítást`. Hiszen ami felépíthető, az le is rombolható, ahol energiahozzáadással egy folyamat véghezvihető, ott az energiaelvonással gyakran az ellentétes irányba is reprodukálható: a hatásmechanizmust követve a mágus vagy a pap elméje ellentétes irányba is fordíthat bizonyos hatásokat. Így válik lehetségessé boszorkányok és kaotikus, illetve gonosz koncepciók élethűbb megformálása.

Általában szabály-érvényű a koncepcióhűség: egy gyógyító a gyógyítás mellett köteleződik el, sebeket és pusztítást nem fog, és nem is képes okozni (noha technikailag kivitelezhető lehetne számára), egy gonosz istenség hírnöke pedig talán soha nem tenne olyan alantas dolgot, hogy istenétől kapott hatalmát jóra fordítsa. A szemükben megvetett a gyógyítás, a legtöbben képtelenek ezen mágiák `jobbik`, pozitív formáját életre hívni, illetve nem is ismerik ezeket a formulákat, hiszen mestereik eleve csak a negatív, romboló és kártékony varázslatformákra tanítják ki őket.

Légy hű hát a választásodhoz és a karaktered jelleméhez a mágia alkalmazásában is!

A mágia minden esetben erő és időigényes, soha nincsen végtelen forrása. A karakterlapodon látható mana-érték jelzi, hogy mennyi “mágikus tartalékkal” is rendelkezik a karaktered. Minden varázslat annyi manát használ el, ahanyadik szintű. Ha varázsolsz a játéktéren, azt fogod tapasztalni, hogy a karakterlapodon levő mana-érték nem csökken: ez egy tájékoztató érték, egy-egy játékon belül a manád szintjének állását neked illik követned és kontrollálnod, a teljes varázslás-képességtől odáig, hogy már esetleg nem is képes varázsolni. A mana csökkenésének mikéntjéről szabadon egyezkedhetsz a játékostársaiddal; bizonyos esetekben a mesélő maga fogja megszabni, hogy az általa vezetett játékban hogyan kívánja ezt nyomon követni.

A papi mágiák általában imádság útján nyerhetőek, bizonyos rituálék, meditáció, a lélek elcsendesítése által, korlátozott számban. (Például a sámán minden holdtöltekor az erdőben imádkozik, minek következtében képes lesz a következő újholdig öt betegségszellemet kiűzni törzse harcosaiből, azaz ötször gyógyítani. És még így is fontosak a rituálé elemei: ha megzavarják a párbeszédet a Természetszellemeivel, lehet képtelen lesz folytatni a meditációt, vagy egyáltalán nem fog tudni mágiát alkalmazni egy újabb holdtöltéig, egy újabb rituáléig...)  A varázslói varázslatok pedig talán méginkább véges energiaforrásokból táplálkoznak: manából és az elme erejéből.

Mindig figyelj hát a korlátaidra: a karakterednek pihennie, imádkoznia kell, végtelenül nem képes visszaélni istene és saját teste, szelleme erejével. Magasabb szintű varázslatok életrehívása pedig mindig nagyobb szellemi erőfeszítést is jelent, illetve ezekkel az istenek is fukarabbul bánnak...a mágia ritka kincs, használatának komoly ára van!

Játékosként is gondold át: a fejlődésed kulcsa technikailag az alkalmazása, de a karaktered valószínűleg nagyon is meggondolja, mikor, milyen körülmények között is kell csakugyan ezekhez az erőkhöz nyúlnia.

Ne rendeld alá a technikának és a szintlépésnek a játékot!