Az Víz havát írjuk, az Alapítás 1649. évében.
Ebben a hónapban a hegyekben végleg átveszi az uralmát a jég, a hágók teljességgel járhatatlanok. Délen a viharok uralma következik, így Yangpoor felé a hajózás is erősen akadályozott. Az elszigeteltség ideje ez a hó, a síkvidékek csak magukban léteznek. Cradonban viszont az ünnepségek hava jön el: Densot, a Vizek Urát dicsőíti ilyenkor minden jótét lélek.
Karakterek: 3289
Fajok lebontva
Ember: 1321
Elf: 685
Sötételf: 509
Törpe: 110
Fél-elf: 494
Gnóm: 61
Fél-ork: 109
Nemek aránya
Férfi: 1779
Nő: 1510
Kasztok aránya
Harcos: 1073
Árnyjáró: 944
Varázsló: 942
Pap: 330
Játéktéri beírások:
46526
Fórum beírások:
27238
Fajok - fél-orkok
A fél-ork faj általános leírása
A fél-orkok népe kifejezetten fiatal faj. A kevertvérűek között annyira speciális és jól körülhatárolható tulajdonságokkal, olyan egyedi és különálló kultúrával, saját szokásrendszerrel bír, hogy mindenképp érdemes önálló fajként besorolni. Őseik a kontinens vadjainak tartott ork népek. A humán fajokkal való keveredés viszont nem egyszerűen az állati jegyek visszaszorulását eredményezte: a fél-orkok népe ma sokkal inkább humán, mint vad. Viseli, igényli, sőt már terjeszti az ember- és elfnépektől örökölt `fejlettebb` kultúra saját vérmérsékletéhez alakított jegyeit.
Élőhelyük főleg Sideran keleti területeit fedi le, jelentősebb lélekszámú, nomád életmódot folytató nemzetségeik élnek a Shari-Shael nyugati felén, az Issentől keletre eső füves térségekben. A legtöbb nagyvárosban is megtalálhatóak elszórtan, közösségeiktől elszakadva.
Az orkvérűek mindig hímdomináns és erő-alapú csoportokba rendeződnek, ahol ugyan megvan a maga fontos szerepe az isteni szférákkal kommunikáló `sámánoknak` is, de ez gyakran periferikus az első hím szava mellett. Bennük is ott lapul az érzékenység az anyagi világon túli létezőkre, sőt már a legprimitívebb orknépeknél is megfigyelhetőek a totemisztikus hitrendszer nyomai (épp ez az egyik gyakori érv, amikor egyes szerzők az orkok állati besorolása ellen emelnek szót). Ám a magasmágia iránt a faj egyáltalán nem fogékony, elannyira, hogy a varázslók mágiáját fél-ork nem is képes elsajátítani. Sokkal előbb megragadja és beszippantja a fél-ork mágiahasználót a szellemek világa, az isteni szféra, minthogy bármiféle előrelépést produkálhatna a varázslói mágiában. Ennek indoka talán a faj kora, természetközeli léte, és az örökölt ösztönök.
Szaglásuk, hallásuk vadonbeli örökségük, kifejezetten jó, szervezetük szívós és ellenálló, igazi túlélők éber ösztönökkel, kiemelkedően jó munkabírással és állóképességgel. Ritkán, de előfordul az elf vér is közöttük, ennek nyomai mindig finomabb csontozatban és szimmetrikusabb, tisztább vonású arcban ütköznek ki, míg a gnóm keveredés 4,5-5 láb (145-160 cm) körüli, arányaiban roppant sajátságos, sokszor torznak nevezett utódokat eredményez. A nagy fej, a hosszú végtagok, a gyenge izomzat erre alapos okot is szolgáltat. Törpékkel nem képesek szaporodni.
Családjaik sok gyermeket számlálnak, a fél-ork csemeték nagyon hamar a közösség dolgos és vadászó tagjaivá válnak, 10-12 év körül már felnőttnek számítanak. A fél-orkok életkora 40-50 évre tehető.
Él róluk egy sohasem bizonyított legenda, hogy némely fél-orkok ma is öröklik a tisztavérű rokonaik azon ritka és kizárólagosan orkokra jellemző képességét, melynek hála úgymond `meg tudnak lovagolni` állatokat. A megszállás során az állat szemén át képesek látni, az érzékeikkel éreznek, a lábukkal menekülnek. A mítosz valóságmagva nehezen tettenérhető, ugyanis a fél-orkok ma is keményen üldözik és irtják azokat, akiket csak a gyanú elér. Mindennek ellenére félelmetesen egybecsengő részleteket gyűjthetünk össze a megszállás jelenségéről. Ezek elmondják, hogy a `lovassal` tartós, közvetlen és bizalmi kapcsolatban álló állattal hozható csak létre kapcsolat, a jelenség először csak állati álmokban nyilvánul meg és hosszú, a test és a szellem számára egyaránt drága tanulóidő árán uralható csak. Akkor is gyengén és bizonytalanul. Épp annyira bizonytalanul, hogy ha fennakadt szemű, vérző orrú, eszméletlen sámánra bukkannak valahol, azt máig kímélet nélkül, azonnal levágják, hiszen ez a fajta együttlélegzés a vadakkal kiszámíthatatlanná, vaddá teszi a lelket is. A mítosz hűen mutatja, mennyire keményen próbálnak a fél-orkok leszámolni a múlt állati örökségeivel és mindazzal, ami ma a túlélést, a civilizált népek közti helyüket veszélyeztethetné.
Altípusok:
A fajnak két altípusáról beszélhetünk, a tűztáncosokról és a délvidéki fél-orkokról. Míg a délvidékiek még közelebb állnak a vadonhoz, a tűztáncosok már birodalomalakító, kifejezetten emberi lények, akik a városi civilizációban is éppolyan jól helyt állnak, mint bármely más humán faj.
Tűztáncosok:
Az, hogy `emberiek`, valóban a szó szoros értelmében vehető. Ránézésre valamiféle nomád vérnek tűnnek, de egyértelműen humán szerzetnek. Nincsenek agyaraik, nem zöld a bőrük (a gyermekeket áltató mesékkel ellentétben), könnyen és gyorsan elsajátítják a viselkedéses normákat is, komoly társadalmi elismerést érő rangokig és szerepkörökig is felkapaszkodnak – a legtöbbször igaz hadvezetési, katonai, testőri pozíciókban.
Alkatuk robosztus, izomzatuk hangsúlyos és könnyen gyarapodik, testméreteik alapvetően erőteljesebbek. A szemfogak hangsúlyosabbak, mint az embernél, de nem torzítják el az arc képét, nem nőnek két körömnyinél nagyobbra. Egy hím átlagban 6 láb (190 cm) magas, testtömegük 2 siderani mázsa (110 kg) körül mozog, néha meg is haladja azt. A nőstények felépítése könnyebb. Bőrük kreol, a jellemző szemszín a feketétől a sárgáig terjedő barna árnyalatokat öleli fel, hajuk sötét. A tűztáncos fél-ork a délvidékivel ellentétben kifejezetten monogám típus, de ugyanolyan szapora, a családok szinte kivétel nélkül sok gyermeket számlálnak.
A délvidéki fél-orkoknál jelennek meg olykor az `agyarak`, amelyek még náluk is sokkal kisebbek, mint az orkoknál. Az ő arcberendezésük némileg durvább, szőrzetük gyakorta erőteljesebb. Egy délvidéki hím átlagban 5-5,5 láb (160-170 cm) magas, testtömege alulról közelíti a 1,5 siderani mázsát: olyan 190 font (80-85 kg) körül mozog. Az ő esetükben a bőr árnyalata sötétebb, közöttük feltalálhatóak enyhén zöldes bőrszínűek is. A szervezetük kifejezetten szívós, sokkal szívósabb, mint a Tűztáncosoké, gyomruk megbirkózik akár a döghússal is. A Shari-Shael nyugati vidékének rettegett gyalogos harcosai. Embertelepülésekre kerülve ők a fél-orkokról szóló rossz pletykák gyakori anti-hősei: kevésbé tanulékonyak és kevésbé illeszkednek jól az embernépek közé, ösztönösebbek és lobbanékonyabbak, viszont híresen szívósak és jó munkaerők, ha egyszer rendszabályra sikerül fogni őket. Ellenségességben és barátságban nem ismernek tréfát. Ha egyszer elnyered egy délvidéki fél-ork bizalmát, a hűsége a sírig fog kísérni.
Istenek: átdolgozás alatt
Elérhető kasztok: harcos, pap, árnyjáró.