A Művész havát írjuk, az Alapítás 1651. évében.
A tavasz már teljességgel birtokba vette a világot: virágba borultak még a Shari-Shael száraz tüskebokrai is. A lankás alföldeken zöldül a vetés, a zord vadonok komorságát is elűzi néhány hétre a rengeteg harsány-zöld hajtás. A halandók lelke is követi ilyenkor a természetet az élet vad élvezetében: ez a hónap a művészek és múzsáik hava szerte a kontinensen. Yangpoorban még nem úr a forróság, de már igen meleg van: a tavaszt és a művészet élvezetét ünneplők nem is restek levetni, ami ruhát csak az illendőség megenged.
Karakterek: 3464
Fajok lebontva
Ember: 1382
Elf: 730
Sötételf: 529
Törpe: 119
Fél-elf: 522
Gnóm: 66
Fél-ork: 116
Nemek aránya
Férfi: 1873
Nő: 1591
Kasztok aránya
Harcos: 1131
Árnyjáró: 976
Varázsló: 1005
Pap: 352
Játéktéri beírások:
52644
Fórum beírások:
28150
Fajok - törpék
A törpe faj általános leírása
A törpék népe a legősibb fajok egyike Sideran földjén. Mondáik szerint a hegyek mélye szülte, a vulkánok tüze edzette nemzetségüket, a kövek nyelvén máig senki más nem ért úgy, mint ők. Ezerháromszáz éven át az ő pörölyeik és csákányaik uralták és védték a kontinenst, megkérdőjelezhetetlen fölénnyel.
Bukásuk oka egyesek szerint az volt, hogy az istenek is megelégelték rátarti büszkeségüket, megalkuvást nem ismerő konokságukat, és ők intézték úgy, hogy ha a törpe népek maguktól nem hajtanak előttük fejet, ám hajtsanak fejet az idegen népek és egymás pallosai előtt, mígnem megtanulnak majd ők is kérésekkel élni és hinni az égiekben...
Az elfekkel való megkérdőjelezhetetlen ezredéves szövetségüknek a mélységi elfek megjelenése és tevékenysége vetett véget. Hatalmas föld alatti csarnokairól híres bányavárosuk, Ilith-Athar a.u. 803-as eleste a sötételfek és a fél-orkok legendás, véres diadala volt. Népük máig nem bocsátotta meg sem a sötételfeknek, sem az orkvérűeknek a pusztítást, siratóénekek elevenítik fel, mint foglalta el orkvérű a Thánok trónját, mint fertőzte meg a mélységi boszorkánymágia kohóik tüzét és rúnáik varázserejét.
Szeretett városuk ma törpe és gnóm kézen van, de fénye azóta sem a régi. És egyre többen ismerik be a törpék dacos népéből is, hogy nem csak külső erők okozták a vészt, hanem bizony, talán leginkább a nyakas törpe makacsság és a széthúzás adta a Thán Királyság első koporsószögét.
A törpék kinézete erősen változó, ahogy igazából a méretük is. Átlagos magasságuk 4-5 láb (125-155 cm), súlyuk 190-200 font (80-85 kg) körül mozog. Testalkatuk zömök, izomzatuk hangsúlyos. Robosztus, szívós, rettentően jó állóképességű népek. A nők és férfiak nem sokban térnek el egymástól, sem alkatra, sem testmagasságra, sőt, még természetre sem, csak szőrzetük erőssége a szembeötlő különbség.
Alkati adottságaikból fakadóan nem jellemző rájuk a felszíni elf- és embernépek könnyedsége és fürgesége, nem elsődleges tulajdonságuk a fizikai ügyesség. Éppen ezért nem akad példa arra, hogy törpe árnyjárónak állna. Alapvetően egyetlenegy szakmát képesek kitanulni hosszú életük során, ám azt a végletekig hajlamosak csiszolni. A fémekre és a kövekre pedig olyan utánozhatatlan tehetséget mutatnak, melynek minden más faj csodájára jár. Aprólékosabb és tartósabb remekmunkák nincsenek a vértek és fegyverek közt a törpék mesterműveinél, tárnavárosaik grandiózus méretei legendásak, olyan ötvözetek ismerői, melyeknek titkait a felszíni fajoknak máig sem sikerült kifürkésznie, Sideran ásvány- és fémkincseinek szinte vitathatatlan urai, és szemfüles, okos kalmárai.
Nem véletlen hát, hogy a törpenépek ősi hite azokat a rúnákkal vésett vén kőarcokat tiszteli, amelyek minden rendes, óhitű törpe város vagy bányatárna szélén megtalálhatóak: ők maguk csak az Ősi Isteneknek hívják őket és ezeken a rejtélyes kőarcokon át imádkoznak hozzájuk. Őtőlük kapták hajdanán a tudásukat.
Élettartamuk 150-200 év, bármely fajjal képesek szaporodni az orkokon kívül, de az utód mindig a törpe szülő sajátságait viseli. Nem kifejezetten szaporák ezen túl, egy törpe nő terhessége tizenkét hosszú hónap, gyermekeik az emberszerzeteknél valamivel lassabban fejlődnek, felnőttkoruk húsz évtől számítható. Két-három gyermek még megszokott, de öt-hatnál több már elég komoly ritkaságnak számít a törpék között, bár ez nem a csecsemőhalandóság miatt van, mert erős, ellenálló szervezetük életük első percétől kíséri és segíti őket.
Sok kalandozó mély tisztelettel és őszinte csodálattal mesél a `bakraz`-ról, ami egy különleges harci állapot. A bakraz hatása alatt mintha a törpe harcos se fájdalmat, se félelmet nem ismerne. Nem hátrál, a lábáról nem döntik le könnyen a szerzett sebek: beszélnek róla, hogy ijesztő túlerőn is képesek átvágni magukat a bakraz dühébe kergetett törpe harcosok. Bár az ára ennek is megvan: az őrjöngő harcos nem tervez, nem gondol visszavonulással, ha az bölcs lenne, akkor sem, nem védekezik, hanem támad. A bakraz elmúltával pedig, amikor a fájdalommal, a testi korlátaival újra szembesül, hát könnyen az öntudatával, vagy akár az életével fizethet a harcos. A testük ereje és teherbírása ugyanis nem nő, csupán a harci düh viszi és mozdítja őket tovább ilyenkor erre a csodálatraméltó helytállásra.
Hitük: a legtöbben ma már a felszíniek isteneit követik, az óhit és az új istenek találkozása okozta a Thán Királyság vesztét is. És való igaz, az ősi istenek korok óta nem adnak a törpe rúnamágusok kezébe olyan látványos erőket, mint az embernépek égi hatalmasságai, a kőarcok pedig ritkán felelnek. A vallási széthúzás máig sokszor fordít egymás ellen törpe pörölyöket. Népük két altípusát is ez alapján határozhatjuk meg.
Altípusok:
Thán törpék: Az óhit követői nevezik magukat thánoknak, az ő közösségeik a zártabbak, máig a Chedlen vonulatai közt élnek a legtöbben. Ritkábbak a felszíniek városaiban. Termetre ők alacsonyabbak, 4 láb körüli az átlagos magasságuk. Híresen tartják hagyományaikat, melyek közé tartozik például a felszíniek által gyakorta emlegetett szakáll tradíciója is. E szerint thán törpe sosem nyírja sem a haját, sem a szakállát, csak ha harcban legyőzik. Akkor borotválják csupaszra a fejüket és az állukat szégyenük jeleként.
Hajuk és szemük sötét, kifejezetten gyakran ékítik bőrüket rajzolatokkal életük egy-egy valóban fontos eseményének állítva emléket. Kultúrájuk sajátsága, hogy egy törpe férfinak több felesége is lehet, de köteles ugyanolyan becsben tartani mindet. A thán törpe asszony teljes mértékben férje irányítása alatt áll, az első fiú szülése életében kiemelt jelentőségű, utána komoly elismerést kap a közösség által. Minden thán törpe leány megtanulja a női tudományokon kívül a harci csákány forgatását is.
A thán törpék általában az igazi harcos népek, míg a másik alfaj főleg a kézművességéből él.
(Mágiahasználó kaszt ritka, a varázslat leginkább rúnákhoz kötődik.)
Varaz törpék: Ők az újhitűek, megnevezésük még hajdan a thánoktól kapott gúnynév volt, ma már büszkén viselik. A leggyakrabban ővelük találkozhat a felszíni városokban az emberszerzet. Tradícióikat részben őrzik, de a felszíni népekkel való együttélés nagy hatással van népükre. A varaz törpe csak egyetlen törpe asszonyt ismer, aki vele egyenrangú mindenben, népeik egymással összetartóak, de szívélyesek a többi humán szerzettel is. Híresen jó italaik, ételeik, életszeretetük miatt könnyű is elfogadni a varaz törpéket.
Növésre magasabbak a thánoknál, hajuk és szakálluk gyakran világos vagy vörhenyes.
A thánokhoz képest simulékonyabbak, minden fajjal megtalálják a közös hangot, bár makacsságukat nehezen vetkőzik le, hibáikat szinte sosem ismerik be – hanem ha lehet, előnyt domborítanak belőle törpe szokás szerint. Okosabbnak, ravaszabbnak mondják ezeket a haladó, nyílt gondolkodású törpe népeket.
Istenek: átdolgozás alatt.
Elérhető kasztok: harcos, pap, varázsló.